Kicsi Ajándék

Jó rég nem jártam erre. Kristófka megszületett 2008. augusztus 21-én 6.42-kor, idén már három éves lesz, szeptembertől bölcsis. Az újabb írogatás apropóját az adja, hogy úgy érezzük, eljött az ideje a kistesónak :) Egyelőre csak a terveknél tartunk, és csak apukámmal beszéltem erről egy pár szót, más nem is tud semmit - persze a férjemen kívül :) Olyan izgalmas :) Azért van nekem némi kérdésesség a dologban, mert nekem így egy jó időre a karrierről le kell mondani - talán nem végleg. De a karrierr nem is azért érdekel, mert annyira a munka érdekelne, sokkal inkább van anyagi vonzata a dolognak. Viszont már 30 éves elmúltam. Tudom, más az első gyerekét szüli 40 évesen, de én ezt nem tartom követendő példának. A születendő gyermekecske iránti felelősségem azt mondatja, hogy neki az a legjobb, ha az anyukája inkább fiatalabb.

Adós vagyok Kristófkám születésének történetével, ezt pótlom a mai bejegyzésben. 

2008. augusztus 20-án nap közben szinte folyamatosan sírtam, több órán keresztül. Egyszerűen nem bírtam abba hagyni. Délután kis vérzést tapasztaltam, vélhetően a nyákdugó lehetett.

Este 7 óra felé kezdet fájogatni a hasam. Még megnéztem az István, a királyt (örök emlék, hogy z ment épp a tévében), az erkélyről néztünk egy kis tűzijátékot, aztán hívtam a dúlámat, meg apukámat, hogy induljunk szülni. Apa épp átadta anyukámnak a telefont, mert húgommal beszélt, aki meg épp indult Makóra szülni :) Mint kiderült, a húgom már reggel óta vajúdott, enyhébb fájásokkal, csak anyáék nem merték nekem megmondani, mert látták, hogy valami nem ok.

A kocsiban úgy 5 perces fájásaim voltak, de egyáltalán nem volt gázos az út! Ahogy megérkeztünk, nyargaltunk fel a szülőszobára. Igazából ami negatívum volt, hogy egy olyan szülésznot fogtam ki, aki úgyszintén elég vadállati módon vizsgált, kb. mint a szolnoki doktornő, akiről korábban meséltem. Úgyhogy ahogy az ilyenkor lenni szokott, a vajúdás kicsit leállt. Nst után bemehettünk az alternatív szülőszobába, volt ott minden! Ültem labdán, kapaszkodtam kötélbe, feküdtem, ültem, stb. Olga meg a férjem körülöttem ugráltak folyamatosan, tartották bennem a lelket. A szülésznő aztán javasolta a burokrepesztést tekintettel az egyhetes túlhordásra. Egy kicsit volt zöldes a magzatvíz, nem volt vészes. Aztán szépen tágultunk, viszont ki tudja miért, maradt egy kis perem, ami nem akart eltűnni sajnos. Akkor voltam a mélyponton, hogy én nem bírom tovább stb, ez úgy hajnali 4-5 óra táján lehetett. Akkor már megérkezett a doktornő is, és azt mondták, hogy kell az oxitocin, mert nem akartak jönni a tolófájások. 

Én egy kicsit féltem ettől, de tényleg nem csinált mást az infúzió, csak meghozta a tolófájásokat. Szerettem volna ülve, a szülőszéken szülni, de a doktorno azt mondta, hogy be vagyok gáttájon ödémásodva és emiatt nem lenne jó. Végülis nem bántam meg a dolgot, mert elég nehezen éreztem rá, hogy hogyan kell nyomni, és így fekve tudta a doktornő a legjobban mondani, hogy mikor csinálom jól. Ami jó volt, hogy elég alacsonyan volt az ágy, meg nem volt kengyel. Amiről én csak utólag szereztem tudomást, Babácskám szívhangja az egyik fájás alatt leesett, és a doktornő mondta Olgának, hogy még egy ilyen, vagy ha nem születik meg egy órán belül, akkor császármetszés lesz. Ez 6 óra tájékán volt. 

Babóca viszont kibújt szépen, 2008. augusztus 21-én 6,42-kor (a nehézségek ellenére 10/10-es apgarral), amikor már anyája tudta, mit kell csinálni, gátmetszés után kibújt a fejecske, a következore meg az egész Kistündér. Egybol odatették a hasamra, a köldökzsinórt csak akkor vágták el, amikor már nem lüktetett. Nem Apa vágta el, mert addigra már ő is teljesen kész volt. Viszont aztán elvitték megfürdetni, mert amikor a szívhang leesett, akkor szegényem bekakilt, és azt le kellett tisztogatni róla (ja, engem is lekakkolt kétszer, amikor a hasamra tették :)))) Aztán szépen felöltöztetve még visszakaptam kicsit. Akkor kérdezgettem apát meg Olgát, hogy látták-e a kis kukiját, mert én nem emlékszem, hogy tényleg kisfiú-e :))) Persze mindegy volt a neme, csak tudni akartam már bizonyosan, hogy fiam, vagy lányom született :)

Pár perc után megint elvitték, mert inkubátorba kellett tenni felmelegíteni. Nekem meg aztán jött a horror, a sebek összevarrása, ami eltartott egy órán keresztül. Kaptam egy kevés fájdalomcsillapítót, de szinte semmit sem ért. A doktornő azt mondta, nem adhat többet, mert akkor csak még jobban véreznék, a gátmetszésre is azért volt szükség, hogy ne repedjen szét a gáti rész. Hát szó mi szó, örültem, mikor vége lett az összevarrásnak. Szerencsére felszívódó varratokat használt, úgyhogy legalább a kivétellel nem kell majd bajlódnom. Amikortól megkaptam Babácskámat, már semmi sem érdekelt, annyira boldog és büszke voltam, és vagyok is folyamatosan, 5 méterrel a föld fölött!!

Adalék, hogy húgom kisfia, Zsombika ugyancsak augusztus 21-én született meg, bő 5 órával Kristóf előtt. A két gyerek imádja egymást, nagyon édesek együtt. Tényleg kis kvázi ikertestvérek :)

A múlt héten voltunk fent Pesten a kórházban a dokinőnél, rendben találtak mindent. Helyesebben a streptococcus-tenyésztés eredményét holnap fogom megtudni. Fárasztó volt az út, a várakozás is hosszúra sikeredett, de mostmár "csak" szülni fogunk menni :).

Ja, és itthon voltam még korábban a kórházban, mert berendelt a dokim első, 36. heti nst-re. Nekem aszonták, hogy érdemes reggel 7-re odamenni, mert akkor milyen hamar végez az ember. Na, Évike szorgalmasan felkelt negyed 7-kor, aztán gyorsan be a kocsiba, és irány a kórház. Ahogy közeledtem, már megérintett a genius loci, legszívesebben menekülőre fogtam volna, de mondom itt nst-zni kell! Szóval fellifteztem a 6. emeletre, és leültem várakozni. Nah, hívogatták be az egyébként bent fekvő kismamákat, rendelés ide-vagy oda, ők az elsők. Na, aztán 8 óra felé hipp-hopp, máris összeszedték a kiskönyvemet, meg a többi várakozó kismamáét. Aztán az osztályvezető főorvos beküldött pár protkós kismamát… Mindeközben kiderült, hogy a front miatt sok gyerkőc gondolta úgy, hogy mingyán megszületik, így a szülészet tömve van, kellenek a ctg-k. Mint úgy 9 óra felé kiderült, egyetlen gép maradt csak bent, ami ráadásul csak szívhangot néz, mert elromlott. Ja, a dokim közben ott cirkált a folyosón, hogy ha végzek, majd keressem meg, ja, hacsak nem lesz a műtőben… Na, addigra a fejem kb. akkora volt, mint az az egész káoszos kórház, úgyhogy bekopogtam a kiskönyvemért és hazajöttem. Tudtam, hogy úgyis megyünk Pestre a dokinőhöz, aki csinált nst-t. Pár nappal korábban meg voltam uh-n, úgyhogy a franckarika várakozik ennyit! Elvileg a 38. héttől már 2x kell hetente járni nst-re, de én ezt az őrületet nem fogom csinálni!! 

A pesti dokinő aszonta, hogy elég csak a 40. héten kétszer menni, úgyhogy én inkább majd ahhoz tartom magam. Mondjuk van egy szülésznő ismerősöm, (ő a múltkorinál szabin volt) akit felhívtam, és így holnap reggel megyek majd nst-re, fél 7-re!! Jó korán, na mindegy. Csak majd jól elfáradok, mert most én vállaltam be a főzést a családnak e hétre, meg jövő hétre, de azért menni fog. Meg úgy vagyok vele, hogy így szülés előtt nem árt egy kis állóképességet magamra szedni - illetve megtartani.  

Nst-ről még annyit, hogy  nagyon haragszom erre a vizsgálatra... Mert azért babó nem parancsra mocorog... Illetve mégis, mert ha épp alszik, ugyebár megrázzák az ember hasát. Szóval nagyon nem vagyok kibékülve a dologgal... Merthogy Kristóf szépen mocorgott, aztán amikor rámrakták a cuccot, szépen elaludt a pesti vizsgálaton. Mind1, nem dühöngök tovább! Lényeg, hogy jól van bogyesz. Azaz, mostmár igazából áttérek a sokkal komolyabb Bogyó megnevezésre, merthogy a dokinéni szerint, 3 kg 20 deka, szóval már komolyabb nevet érdemel :)

Hogy valami aranyosat is írjak,  egy ideje vettünk felhúzható zenélős játékot, egy csillagot a babának (Over the ranibow-t játssza), és rá szoktam tenni a pocimra, apa odaül mellém, és olyan érdekes érzés, teljesen a babára koncentrálunk. Baba meg olyan édes, néha szokta rugdosni a csillagot, úgy nevetünk, ahogy mocorog a csillag a hasamon!            
                                
                
                      
              
                               
               
                     
       

A fejlődéssel le vagyok maradva, most mindent pótlok.

Tehát a 35. héten volt: A baba mozgása lelassulhat, mert egyre kevesebb neki a hely (igen, ezt tapasztaltam, volt egy időszak, amikor sokkal kevesebbet, kisebbeket mozgott, de újabban nagyon visszatért az ereje :). A baba megkülönböztet már fényt és sötétséget. Gyorsan hízik, haja és körmei is megnőnek.

36. héten történt: A méhlepényen keresztül érkező oxigén és tápanyag 70%-át az agy hasznosítja. Ha a baba most születik meg, már elég érett ahhoz, hogy túlélje ezt gond nélkül. A bőr alatt további zsírrétegek rakódnak le. A belekben elkezd termelődni a meconium (magzati bélsár), amely a belekből és a májból származó elhalt sejtekből és váladékokból tevődik össze. A baba már 46 cm és 2,5 kg (a doki szerint 3 kg körül lehet). Intenzíven rugdos vagy boxol (na, erre gondoltam fentebb). A körmök elérik az ujjak végét. Már körülbelül fél centis haja van. Az először szülő nőknél a magzat feje általában ilyenkor már befordul a méhnyak felé, és a baba leszáll a medencébe, készen állva a születésre (ez így van, éreztem is, amikor lentebb szállt! Meg mostanában van, hogy nagyon lent érzem a kis bokszolását).

És ma elkezdődött a 37. hét: A baba képes lélegezni, szopni és nyelni. Ebben a stádiumban tudata és koordinációs képessége kialakult.

Gyakorlatilag a kórházi pakkhoz már minden megvan, még a házassági anyakönyvi kivonatot kell beszerezni, ennek talán holnap lesz a napja, mielőtt indulunk Pestre a dokinőhöz, 12-re megyünk. A bőröndöket, táskákat kitettük szellőzni, szerintem ma be is pakolok, megnyugtat, ha ez is meglesz. Andrisnak is lesz pakkja, mert az Istvánban vannak olyan egyágyas szobák (3), ahol apuka bent aludhat!! Persze ezért fizetni kell. Ugyan kicsi a valószínűsége, hogy sikerül valamelyiket megszerezni, mert a kórházban állandó a tumultus (nem csoda, elég kevés helyen ilyen a hozzáállás a kismamákhoz, mint itt), akkor viszont van a közelben egy szálloda, ahol ugyazért az árért, amit a kórházban kellene fizetni, elalhat Andris. Ez azért is lesz jó, mert a baba papírjait is Pesten, a kerületi önkormányzatnál kell intézni, és legalább ezt is külön utazgatás nélkül meg tudja majd csinálni, amíg mi bent leszünk a kórházban.

Amikor eljöttem táppénzre, igazából akkor kezdtem el tudni foglalkozni a szüléssel. Addig úgy voltam vele, hogy mennyi nő átesett rajta, majd nekem is menni fog - na meg persze azért kicsit tartottam is tőle.

A táppénzem első napja végülis egy pénteki nap lett, május 9, a születés hete utolsó napja. Direkt azért nem mentem már dolgozni, hogy részt vehessek pár előadáson. Először a kórházba mentünk a barátnőmmel, ahol körbevezettek minket a szülőszobán és a csecsemőosztályon. Ami világossá vált, hogy itt csak háton fekve lehet szülni - a kitolási szakban biztosan. A csecsemőosztályon meg az nem tetszett, hogy a védőnő közölte, hogy a babát másfél óránként fel kell kelteni etetni... A másik meg, hogy apa bent lehet a szülésnél, de aztán látogató a kórházi tartózkodás alatt a szobába nem jöhet be. Senki. Van egy váró, ahová bejöhetnek, de nem hiszem, hogy szülés után túl sokáig üldögélne ott szívesen az ember...

Ezután egy dúla, Olga előadását hallgattuk meg. Hát, ég és föld. Első re nagyon szimpatikus volt, legszívesebben rögtön azt mondtam volna, hogy vele szülök, csakhogy ez Szolnokon nem megoldható, a kórházunkban nem engedik. Úgyhogy ő Pestre a Szent István vagy a Szent Imre kórházba szokta felvinni a kismamáit, úgy, hogy ha elkezdődik a vajúdás, indulás. Nem gondoltam, hogy ezt be kellene vállalnom, vállalnunk. Olga mondta, hogy tart szülésfelkészítőt, úgyhogy végül telefonszámot cseréltünk.

Ezután kezdtem el utánanézni a szülésnek, utánaolvasgatni a dolgoknak. Volt ugye egy nagy fellángolás, hogy a kormány majd szabályozza az otthonszülést, de mostanában nagyon elhalkultak ezek a hangok.

Az Olga előadásán hallottak, meg az olvasott dolgok (pl. A bába válaszol c. könyv, Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez, Nandu: Ajtóstól az élet kapuján át /http://holdudvar.babahaz.hu/gatmetszes.htm/) igencsak szöget ütöttek a fejemben. Egyre hangosabban dübörgött a fejemben egy hang, ami azt mondta,  hogy képes vagyok teljesen természetes úton világra hozni a babámat, orvos csak akkor kell, ha komplikáció van, és hogy nem túlélni akarom, hanem megélni! Hogy számítson az, hogy nekem hogy jó, ne csak egy hisztis kismama legyek, ha netán el akarnék térni a kórházi protokolltól! A szüléls egy természetes folyamat!! Ez is egy olyan dolog, amit mindenki másként csinál, másként él át! Ha hagyják...

Végülis az lett a dolog vége, hogy pár hét apával együtt való gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a vajúdás alatti utazást, és felmegyünk Pestre szülni. Azt hiszem, életem legjobb döntése volt! Pesten elvállalt Boros Judit doktornő, aki nagyon kedves volt az első pillanattól. Öt teljesen különálló szülőszoba van a kórházban - az egyik az alternatív - én erre pályázom. Nagyon remélem, hogy épp szabad lesz, amikor én megyek! Ott van kád, kötél, bordásfal, és ami a legfontosabb, amire főként pályázom - szülőszék! Kíváncsi vagyok,  hogy fog zajlani a szülésem, remélem, szép élmény lesz!!

Ez történt a 33. héten: A baba 42 cm és 2 kg (néha úgy elképedek, hogy hogy megnőtt!! Nemrég még csak egy kis sejtcsomó volt, most meg már akkora a pocim, hogy mindenbe beleütközöm!!). Mozgását a mama legalább 10-szer kell érezze egy nap (Számolgatni nem szoktam, de rendszeresen jelentkezik a kis drága. Az az érdekes, hogy vannak neki mozgékonyabb és kevésbé mozgékony napjai, lehet, hogy ilyenkor nyűgösebb. Már most egy kis önálló személyiség!). A baba teste már teljesen kifejlődött, arányai ugyanazok, mint amit szülés után láthatunk. Testsúlya gyarapodik, a szervrendszerek tovább fejlődnek.

Na és a 34.héten: Az agy és az idegrendszer teljes mértékben kifejlődött. Az immunrendszer még éretlen, és a magzat továbbra is az anyától kapja az ellenanyagot.

Most egy kis versikét írok be ide, amit a fórumon írt be az egyik lány. Mikor először elolvastam, jól megríkatott, szerintem olyan szép! Kicsikém, ezt majd mesélgetem neked gyakran!

Csillagocska édes,ki ölembe estél,alig merem hinni hogy az enyém lettél.
Aludtam egy éjjel,és arra riadtam,hogy a kis bölcsőből fény ömlik patakban.
Húgaimat hívtam,szaladtak is menten,"Látjátok,hogy csillog,szikrázik a szentem?"
Udvarra futottam,hogy mindenkit hívjak:"Nézzétek a bölcsőt,nem gyerek ez csillag!"
S hitetlenül jöttek,ámuldoztak váltig,egyik simogatott,megcsókolt a másik.
És a nagy ünnepség soká nem ért véget,a kis bölcső körül,hol csillagom égett.
Ez évben a kertben nem volt nyoma dérnek,nem hullott a jószág,kövér fürtök értek.
Hálákodni jöttek,s én zsémbeltem jócskán"Hagyjátok aludni az én csillagocskám!"
Fényt áraszt a teste,szeme csupa fény,s én kacagok,sírok:"Enyém!Az enyém!"

Vasárnap ütött be a krach, reggel elkezdett keményedni a hasam, úgy szakszerűen, hárompercenként… Naná, hogy a dokimat nem lehetett elérni, szóval irány a kórház, ahol persze bent is tartottak (amikor csak egy NST-re, meg egy méhszájvizsgálatra számítottam, egy doki is csak ennyit mondott). Most százszorosan is elégedett vagyok azzal a döntésemmel, hogy Pesten szülök. Kriminális, ami itt megy.A doki úgy vizsgálta a méhszájat, hogy baromira fájt… Aztán le akarták mérni a medencémet, ugye, hogy kifér-e a baba - annak ellenére, hogy egy kicsit megrövidült méhnyaknál nagyobb "problémát" nem találtak. Aztán a doki közölte, hogy a tüdőérlelő szteroidot még nem adja be a babának… Basszus, azért volt egy lelkiállapotom… Bementem egy-két vizsgálatra, ezek meg "meg akartak szüleszteni". Ja, meg azért is lecsesztek, hogy miért nem vittem magammal egyből kórházi cuccot. A vajúdóban helyeztek el - még két kismama volt, akikkel sajnos két értelmes szót nem lehetett váltani. Bekötöttek magnézium infúziót, kb. hajnali fél 2-re csöpögött le az egy liter. Addig egy szemhunyást nem aludtam (aztán is csak kb. 2 órát sikerült), mert a vajúdó mellett van a szülőszoba, úgyhogy hallgattam, ahogy szülnek… Meg ez egyébként is egy átjáróház. Ja, az esti és a reggeli nst is rendben volt. Az estin látszottak a kis hullámok, amiket keményedéseket éreztem. A dokimmal hétfő délután tudtam beszélni, használt a magnézium, és mivel ő se ragaszkodott nagyon a maradásomhoz, szépen saját felelősségemre leléptem, és most pihenek itthon, igyekszem elfelejteni ezt a rémálmot!

Azóta pihengetek, szerencsére minden okés. Leszámítva, hogy ma megint beszippantott a terhesgondozás, ott ültünk apával két és fél órán keresztül. Ráadásul a leletem szerint kevés folyadékot iszom (ez nem igaz), és a doki tök bunkó volt és megfenyegetett, hogy befektet a kórházba infúzióra, ha jövő hétre nem produkálok egy normál, keton nélküli vizeletet. Úgyhogy jövő héten megint mehetek vissza, megint a terhesgondozóban fog elmenni az egész délelőttöm, mert én ugyan akármit is mond, nem fekszem be a kórházba. Ha a magándokim mondja, akkor esetleg.
Persze fő, hogy babóval minden oké legyen, de az uh szerint van elég magzatvíz. Szóval megint megállapítottam, hogy a terhesgondozás csak a kismamák idegesítésére jó!       
                               
               
                     
       

Akkor először is a 31. hét:A bőr színe pirosról rózsaszínné változik az alatta lerakódó zsírréteg következtében (tehát valaki annál pirosabb, minél soványabb?). Ez biztosítja majd a baba számára a megszületés után az energiaforrást és szabályozza a testhőmérsékletét. A baba 39 cm és 1,4 kg. Bőre kezd kisimulni, eltűnik róla a magzatmáz egy része. Mozdulatai néha fájdalmasak lehetnek a mama számára (kb. ebben az időszakban Kristófnak tényleg szokása volt, hogy a hólyagomat szerette öklözni, ami nem volt különösebben kellemes... Szerencsére azóta nagyrészt leszokott erről :).

És már szinte beérem magam a 32. héttel: Babó 40 cm és 2 kiló. Tüdeje elég fejlett, így ha megszületne, nagy esélye volna az életben maradásra, de még speciális ellátásban kellene részesülnie. A nap 90-95%-át átalussza, valószínűleg néha álmodik is. A baba már teljesen kialakult, teste arányossá vált, egyre gömbölyűbb. Már érzékeli a különbséget a világosság és a sötétség között. A kisfiúk heréi a lágyékból leszállnak a herezacskóba. Különösen a terhesség második felében, a magzat legintenzívebb növekedésének szakaszában gyakran fellép, leggyakrabban a hajnali órákban, lábikragörcs (ja, volt benne részem - Anikónak is, neki talán még jobban). Ennek oka a magnéziumhiány, mivel a magzat szervezete most fokozott mértékben raktározza el az ásványi anyagokat. Az orvos magnéziumkészítményt írhat elő (ja, írt fel nekem valami förmedvényt, amitől úgy égett a gyomrom, hogy ihaj!! Nem tudtam eldönteni, melyik a rosszabb: a lábgörcs+ haskeményedés, vagy a gyomorégés).

Ott hagytam abba, hogy a 27. hét táján eljöttem táppénzre. Ez pontosan május 9-vel történt meg, ez egy pénteki napra esett. Még akartam volna menni dolgozni ezen a napon, de erre a hétre esett a Születés hete c. programsorozat, és ezért inkább azt választottam, hogy elmegyek pénteken pár előadásra. Nem bántam meg, mi az hogy, sőt!! Barátnőm/kolléganőm is elkísért. A Hetényiben kezdtünk, ahol egy nagyon kedves védőnő megmutatta nekünk a szülészetet és a csecsemőosztályt, valamint elmondott egy jó sor hasznos infót a kórházban való szülés menetéről, az ottani protokollról. Aztán gyorsan átrohantunk a HEMO-ba, ahol egy dúla előadását hallgattuk meg a vajúdásról, szülésről. Nekem nagyon szimpatikus lett ez a csajszi, Kiss Olgának hívják. Nagyon tetszett a hozzáállása az egész szülés dologhoz. Ami megfogott, hogy ő úgy áll a kismamához, hogy a 36. héttől őt éjjel-nappal lehet hívni, és szinte az ember hangjából megállapítja, hogy ha megindult a szülés. Egy orvosnál hogy megy ez? Bemegyek a kórházba, ahol az osztályos orvos megvizsgál, eldöntik, hogy szülünk-e, és ha igen, szólnak a dokinak. Persze, ez érthető is valahol, csak megerősített abban a dologban, hogy a szüléshez igazából a szülésznő/vagy dúla szinte fontosabb, mint az orvos!

Olgával telefonszámot váltottunk, mert mondta, hogy tart szülésfelkészítőt. és majd szól, hogy mikor lesz. Nade vele szülni? Sajnos, mint mondta, Pesten vezet szüléseket a Szent István és Szent Imre kórházban, meg most hívták meg Karcagra is. Vajúdás közben utazni? Andrist ezzel stresszelni? Képtelenség!! Folyt. köv.

Most kicsit eltérek azon szándékomtól, hogy időrendben írjam le a történéseket, mert a tegnapi orvoslátogatásunk nagy meglepetést okozott, amit le kell írjak azonnal! Ultrahanggal vizsgálta Emmácskánkat, amikor is egyszer csak közölte, hogy ez a kislány inkább kisfiú!!!! Úgyhogy szentemtől ezúton is bocsánatot kérek, amiért olyan sokat Emmáztuk. De egyébként az én hibám az egész, nem kellett volna bedőlnöm a dokiknak. Kezdetektől írtam, hogy szerintem fiú lesz, ezt egy anya igenis megérezheti. Sőt, én még álmodtam is arról, amikor megfogant, hogy kicsit kék sapkában-takaróban ott van egy újszülött baba a kisszobánkban, aki a mi babánk!!

A családban is volt nagy meglepődés! Én abszolút nem bánom, szerintem jobb is, hogy az unokatesók egyneműek, jobban megértik majd egymást, mintha testvérek és legjobb barátok is lennének egyben.

Ja, egyébként voltam Anikónál Szegeden múlt héten, és vásároltam rózsaszín rugdalózókat, szerencsére csak egy párat. Na, ezeket izibe elküldtem Anettnak, aki már a 38. hetet betöltötte és Ginácskát vár nemsokára! Ezúton is nagyon szurkolok, hogy minden rendben legyen, de hát úgy is lesz.

Szóval tegnap este lepődtünk nagyot, és ki is mentünk a szolnoki Tescóba, ahol bevásároltunk a kisfiunknak. Azért olyan dolgokat vettünk, hogy ha meggondolja magát Kristóf és mégis Emma lesz, akkor is tudja őket hordani. Nagyon édes dolgokat vettünk, otthagytunk egy csomó pénzt, de ez a válogatás, nézelődés igencsak segítette az átállást. Azért alkalmanként még Emmázom Kristófunkat, de hamarosan átszokok. :)))

A 29. hét történései:A baba már 34-38 cm és 1 kg 200 g. Agya növekszik és fejlődik. Meg tudja különböztetni az édes és savanyú ízeket. A hallása tovább fejlődik. A baba testét magzatmáz borítja. A tüdőléghólyagok zöme kifejlődött, és beindult a a felületaktív anyag termelődése is; ez egy nedvesítő anyag, amely segíti a légzést.

Majd a 30. hét: Ebben az időszakban rendszerint elfoglalja a szüléskor is jellemző "fejvégű" helyzetét, azaz a szülőcsatornához képest fejjel előre helyezkedik el (Kristófunk szerencsére a kezdetektől fejfekvésű, tartsa is meg eme jó szokását a születéséig!!). Ha nem akkor is van még idő. Hetente kb. 200 g-ot hízik. Néhány hetes mozgolódás után a baba izomtónusa fokozódott, és már képes tájékozódni a térben.

Ez történt a 27. héten: A baba 36 cm és 900 gramm, súlya elkezd újból gyarapodni, mivel most indul az újabb növekedési roham. Most először nyitja ki a szemét és képes pislogni. Valószínűleg érzékeli a fényeket.

No és a 28. hét: A baba már 37 cm és 1 kg.Szemei néha nyitva vannak, és egyre inkább képes fókuszálni. A magzat tüdeje még mindig nem teljesen fejlődött ki, nem jelent meg az a felületi anyag, amely megakadályozza, hogy a levegővételek között a tüdő összeessen. Azonban, ha mégis most születne meg, orvosi ellátás mellett már nagy esélye van az életben maradásra. Bőre vörös és ráncos. Az agy egyre fejlettebb, mérete jelentősen megnövekszik, és egyre összetettebb. Ilyenkor a baba már nemcsak érzékeli a fájdalmat, de reagál is rá. Ízlelése sokkal finomabb, mint az újszülötteknek, mivel sokkal több ízlelőbimbója van még. Most már a papa is érezheti a mozgását, sőt egyes akciói szemmel is láthatóak (Nálunk Andris gyakorlatilag már a kezdetektől érezte a baba mozgását!).

Azt hiszem, a 27. héttől jöttem el táppénzre. Az első héten még egyáltalán nem tudtam pihenni, szombaton mondtam is apukámnak, hogy még fáradtabb vagyok, mint korábban, egész nap kóvályogtam csak. Csodálkoztam is, hogy ennyire ki vagyok ütve, mert azért a munkában nem terheltek le egyáltalán. Igaz, már az kifárasztott, hogy reggel nem aludhattam addig, ameddig szerettem volna. Szóval jó itthon, sokat pihenek azóta is, ha kicsit többet nyüzsgök, hamar elfáradok, és a nap bármely szakában képes vagyok aludni.

Anikónak nagyon tetszett a dolog, ezért leírom. Korábban nem tudtam tv-re aludni, nagyon zavart. Mióta várom a babát, viszont nagyon szeretek úgy elaludni, elszunyókálni, hogy megy a tv. De akármi nem jó ám!! Jó műsor kell, hogy legyen. Legjobban a dircovery-s, vagy spektrumos állatos, vagy tudományos műsorokat szeretem :), de a sorozatok is megteszik :)

Most eszméltem, hogy megint mennyire elkanászodtam és nem írtam! De ezentúl másként lesz! Télleg...

Először is pótlom, amit elmulasztottam babafejlődés címén, aztán írok sokat, sokat arról, hogy mi újság van velünk! Dióhéjban csak annyit, hogy Emmácskával együtt jól vagyunk, szépen fejlődik, sokat mocorog a kis drágám!

Ez történt a 25. héten: 35 cm és 400- 600 g. Mostantól hetente kb. 1 cm-t nő, egyre jobban hízik. Felismerhető alvási ritmusa van. Bár továbbra is élénken mozog, egyre kevesebb helye van a forgolódásra.

Az alvási ritmusról annyit, hogy babó akkor szerintem alszik amikor én is (meg nyilván nap közben is persze). Ezzel kapcsolatban volt egy aranyos történet. Azt hiszem, aki volt már valaha várandós, nem újság az éjszakai wc-re rohangálás, mert a méh igencsak nyomja a hólyagot. Egyik éjjel már többedszer mentem ki, és szerintem Emma erre "riadt fel", mert amikor visszafeküdtem, éktelen mozgolódásba kezdett, mint a motolla járt a kis keze-lába, mintha felháborodott volna, hogy mit zavarom én meg az ő éjszakai nyugalmát :)))

A 26. hét: A baba tüdeje folyamatosan fejlődik, de tökéletes csak a születés idejére lesz. Bőre és az alatta levő kötőszövet egyre vastagabb.A méhboltozat a köldök és a szegycsont között félúton van.

Holnap ismét jövök, sok a pótolnivaló, mert mostmár a 33. hétben vagyunk!