Ez történt a 33. héten: A baba 42 cm és 2 kg (néha úgy elképedek, hogy hogy megnőtt!! Nemrég még csak egy kis sejtcsomó volt, most meg már akkora a pocim, hogy mindenbe beleütközöm!!). Mozgását a mama legalább 10-szer kell érezze egy nap (Számolgatni nem szoktam, de rendszeresen jelentkezik a kis drága. Az az érdekes, hogy vannak neki mozgékonyabb és kevésbé mozgékony napjai, lehet, hogy ilyenkor nyűgösebb. Már most egy kis önálló személyiség!). A baba teste már teljesen kifejlődött, arányai ugyanazok, mint amit szülés után láthatunk. Testsúlya gyarapodik, a szervrendszerek tovább fejlődnek.
Na és a 34.héten: Az agy és az idegrendszer teljes mértékben kifejlődött. Az immunrendszer még éretlen, és a magzat továbbra is az anyától kapja az ellenanyagot.
Most egy kis versikét írok be ide, amit a fórumon írt be az egyik lány. Mikor először elolvastam, jól megríkatott, szerintem olyan szép! Kicsikém, ezt majd mesélgetem neked gyakran!
Csillagocska édes,ki ölembe estél,alig merem hinni hogy az enyém lettél.
Aludtam egy éjjel,és arra riadtam,hogy a kis bölcsőből fény ömlik patakban.
Húgaimat hívtam,szaladtak is menten,"Látjátok,hogy csillog,szikrázik a szentem?"
Udvarra futottam,hogy mindenkit hívjak:"Nézzétek a bölcsőt,nem gyerek ez csillag!"
S hitetlenül jöttek,ámuldoztak váltig,egyik simogatott,megcsókolt a másik.
És a nagy ünnepség soká nem ért véget,a kis bölcső körül,hol csillagom égett.
Ez évben a kertben nem volt nyoma dérnek,nem hullott a jószág,kövér fürtök értek.
Hálákodni jöttek,s én zsémbeltem jócskán"Hagyjátok aludni az én csillagocskám!"
Fényt áraszt a teste,szeme csupa fény,s én kacagok,sírok:"Enyém!Az enyém!"
