A hányingerről megkérdeztem a dokit, merthogy tegnap sem voltam dolgozni, mert az utca közepén jött rám elég erős hányinger. A kertek alatt mentem haza...
Szóval a doki a Daedalont javasolta, aminek hányingercsökkentő hatása van. Én gyerekkoromból ismerem ezt a gyógyszert, akkor adták a szüleim, ha kocsival mentünk Szegedre. Így tesómmal nem hánytunk az úton, mert... aludtunk végig... Persze, akkor még kisgyerek voltam, lehet, hogy most nem lesz olyan álmosító hatása. De azt mondta a doki, hogy ha nem javul a hányinger, illetve az álmosság miatt nem tudom a munkámat csinálni, akkor táppénz, merthogy a baba az első.

Amikor eldöntöttük, hogy máris szeretnénk a babát, tudtam, hogy sokáig kell dolgoznom, ha szeretnék hatékonyan előre haladni az életben. Ezért mindaddig, amíg csak nekem rossz a dolog, igyekszem tűrni és csinálni. De Isten ment's, hogy a babámat veszélyeztessem. Az eredeti döntés úgy szólt, hogy ha minden ok, akkor dolgozom, de ha már a doki is a táppénzt emlegeti, akkor nekem is meg kell fontolnom.

És a "szokásos", ma elkezdődőtt a 19. hét!! Az agysejtek szaporodása elképesztő ütemben folytatódik: percenként 50-100.000-rel (hihetetlen). A gerincvelő kezd megvastagodni.
És hát, már az 5. hónapban vagyunk, de rajtam még mindig alig látszik valami :)