Akkor először is a 31. hét:A bőr színe pirosról rózsaszínné változik az alatta lerakódó zsírréteg következtében (tehát valaki annál pirosabb, minél soványabb?). Ez biztosítja majd a baba számára a megszületés után az energiaforrást és szabályozza a testhőmérsékletét. A baba 39 cm és 1,4 kg. Bőre kezd kisimulni, eltűnik róla a magzatmáz egy része. Mozdulatai néha fájdalmasak lehetnek a mama számára (kb. ebben az időszakban Kristófnak tényleg szokása volt, hogy a hólyagomat szerette öklözni, ami nem volt különösebben kellemes... Szerencsére azóta nagyrészt leszokott erről :).
És már szinte beérem magam a 32. héttel: Babó 40 cm és 2 kiló. Tüdeje elég fejlett, így ha megszületne, nagy esélye volna az életben maradásra, de még speciális ellátásban kellene részesülnie. A nap 90-95%-át átalussza, valószínűleg néha álmodik is. A baba már teljesen kialakult, teste arányossá vált, egyre gömbölyűbb. Már érzékeli a különbséget a világosság és a sötétség között. A kisfiúk heréi a lágyékból leszállnak a herezacskóba. Különösen a terhesség második felében, a magzat legintenzívebb növekedésének szakaszában gyakran fellép, leggyakrabban a hajnali órákban, lábikragörcs (ja, volt benne részem - Anikónak is, neki talán még jobban). Ennek oka a magnéziumhiány, mivel a magzat szervezete most fokozott mértékben raktározza el az ásványi anyagokat. Az orvos magnéziumkészítményt írhat elő (ja, írt fel nekem valami förmedvényt, amitől úgy égett a gyomrom, hogy ihaj!! Nem tudtam eldönteni, melyik a rosszabb: a lábgörcs+ haskeményedés, vagy a gyomorégés).
Ott hagytam abba, hogy a 27. hét táján eljöttem táppénzre. Ez pontosan május 9-vel történt meg, ez egy pénteki napra esett. Még akartam volna menni dolgozni ezen a napon, de erre a hétre esett a Születés hete c. programsorozat, és ezért inkább azt választottam, hogy elmegyek pénteken pár előadásra. Nem bántam meg, mi az hogy, sőt!! Barátnőm/kolléganőm is elkísért. A Hetényiben kezdtünk, ahol egy nagyon kedves védőnő megmutatta nekünk a szülészetet és a csecsemőosztályt, valamint elmondott egy jó sor hasznos infót a kórházban való szülés menetéről, az ottani protokollról. Aztán gyorsan átrohantunk a HEMO-ba, ahol egy dúla előadását hallgattuk meg a vajúdásról, szülésről. Nekem nagyon szimpatikus lett ez a csajszi, Kiss Olgának hívják. Nagyon tetszett a hozzáállása az egész szülés dologhoz. Ami megfogott, hogy ő úgy áll a kismamához, hogy a 36. héttől őt éjjel-nappal lehet hívni, és szinte az ember hangjából megállapítja, hogy ha megindult a szülés. Egy orvosnál hogy megy ez? Bemegyek a kórházba, ahol az osztályos orvos megvizsgál, eldöntik, hogy szülünk-e, és ha igen, szólnak a dokinak. Persze, ez érthető is valahol, csak megerősített abban a dologban, hogy a szüléshez igazából a szülésznő/vagy dúla szinte fontosabb, mint az orvos!
Olgával telefonszámot váltottunk, mert mondta, hogy tart szülésfelkészítőt. és majd szól, hogy mikor lesz. Nade vele szülni? Sajnos, mint mondta, Pesten vezet szüléseket a Szent István és Szent Imre kórházban, meg most hívták meg Karcagra is. Vajúdás közben utazni? Andrist ezzel stresszelni? Képtelenség!! Folyt. köv.
