Amikor eljöttem táppénzre, igazából akkor kezdtem el tudni foglalkozni a szüléssel. Addig úgy voltam vele, hogy mennyi nő átesett rajta, majd nekem is menni fog - na meg persze azért kicsit tartottam is tőle.
A táppénzem első napja végülis egy pénteki nap lett, május 9, a születés hete utolsó napja. Direkt azért nem mentem már dolgozni, hogy részt vehessek pár előadáson. Először a kórházba mentünk a barátnőmmel, ahol körbevezettek minket a szülőszobán és a csecsemőosztályon. Ami világossá vált, hogy itt csak háton fekve lehet szülni - a kitolási szakban biztosan. A csecsemőosztályon meg az nem tetszett, hogy a védőnő közölte, hogy a babát másfél óránként fel kell kelteni etetni... A másik meg, hogy apa bent lehet a szülésnél, de aztán látogató a kórházi tartózkodás alatt a szobába nem jöhet be. Senki. Van egy váró, ahová bejöhetnek, de nem hiszem, hogy szülés után túl sokáig üldögélne ott szívesen az ember...
Ezután egy dúla, Olga előadását hallgattuk meg. Hát, ég és föld. Első re nagyon szimpatikus volt, legszívesebben rögtön azt mondtam volna, hogy vele szülök, csakhogy ez Szolnokon nem megoldható, a kórházunkban nem engedik. Úgyhogy ő Pestre a Szent István vagy a Szent Imre kórházba szokta felvinni a kismamáit, úgy, hogy ha elkezdődik a vajúdás, indulás. Nem gondoltam, hogy ezt be kellene vállalnom, vállalnunk. Olga mondta, hogy tart szülésfelkészítőt, úgyhogy végül telefonszámot cseréltünk.
Ezután kezdtem el utánanézni a szülésnek, utánaolvasgatni a dolgoknak. Volt ugye egy nagy fellángolás, hogy a kormány majd szabályozza az otthonszülést, de mostanában nagyon elhalkultak ezek a hangok.
Az Olga előadásán hallottak, meg az olvasott dolgok (pl. A bába válaszol c. könyv, Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez, Nandu: Ajtóstól az élet kapuján át /http://holdudvar.babahaz.hu/gatmetszes.htm/) igencsak szöget ütöttek a fejemben. Egyre hangosabban dübörgött a fejemben egy hang, ami azt mondta, hogy képes vagyok teljesen természetes úton világra hozni a babámat, orvos csak akkor kell, ha komplikáció van, és hogy nem túlélni akarom, hanem megélni! Hogy számítson az, hogy nekem hogy jó, ne csak egy hisztis kismama legyek, ha netán el akarnék térni a kórházi protokolltól! A szüléls egy természetes folyamat!! Ez is egy olyan dolog, amit mindenki másként csinál, másként él át! Ha hagyják...
Végülis az lett a dolog vége, hogy pár hét apával együtt való gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a vajúdás alatti utazást, és felmegyünk Pestre szülni. Azt hiszem, életem legjobb döntése volt! Pesten elvállalt Boros Judit doktornő, aki nagyon kedves volt az első pillanattól. Öt teljesen különálló szülőszoba van a kórházban - az egyik az alternatív - én erre pályázom. Nagyon remélem, hogy épp szabad lesz, amikor én megyek! Ott van kád, kötél, bordásfal, és ami a legfontosabb, amire főként pályázom - szülőszék! Kíváncsi vagyok, hogy fog zajlani a szülésem, remélem, szép élmény lesz!!
