"Kispapai" szemmel nagy élmény volt az első ultrahang. Izgultam is előtte, pedig már korábban tudatosult bennem a babavárás. Tudtam, hogy minden rendben lesz, inkább csak azon izgultam, hogy sikerül-e az ultrahanggal megtalálni, vagy hogy esetleg nincsen egyedül.

Amikor megláttam a monitoron, sokkal közelebb került hozzám. Sokkal "kézzelfoghatóbban" éreztem, mint előtte. Addig "csak" a tudat volt. Nagyon várom a következő alkalmat, amikor láthatjuk, hogyan növekedett.

Valamiért én úgy érzem, hogy kislányunk lesz. Vagy fiunk . Gondolkodtam melyiket szeretnék jobban, de igazából mindkettőt, hogy melyik jön előbb, az mindegy, de örülnék, ha mindkettő lenne majd (na nem egyszerre). Talán azért, mert egészen más lehet fiút és lányt nevelni, látni ahogyan felnő. Igaz persze, hogy nincs két egyforma gyerek sem...