Úton van a baba. Lélekben mindenképp, de megérzésem szerint fizikai valójában is. Érdekes belegondolni, hogy lehet, hogy már eldőlt, milyen lesz első gyermekünk. Milyen lesz a szeme, milyen magas lesz, hogyan fog mosolyogni és nevetni. Persze az már, hogy mennyit fog mosolyogni és nevetni, milyen ember lesz belőle, nem dől el ilyen gyorsan. Sok évnyi törődésen és szereteten múlik majd, sok más dologgal együtt. Rajtunk múlik. Ez egyszerre ijesztő és szép. De inkább csak szép. Nagyon várom én is.
Úton van a baba...
2007.10.25. 17:39 - Alan Caselli
Címkék: babavárás kispapa
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kicsiajandek.blog.hu/api/trackback/id/tr55307838
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
